Egy könyv önálló kiadása hosszú listányi aggodalommal jár, és a kalózkodás közel áll a csúcshoz bárki számára, aki hónapokat töltött valami eladásra érdemes megírásával. A digitális könyvek védelmének hagyományos megközelítése DRM rendszereket foglal magában, amelyek korlátozzák, hogyan olvashatják a vevők saját vásárlásaikat, ami frusztrációt okoz a becsületes vásárlóknak, miközben alig lassítja az elszánt kalózokat. Kellett lennie jobb megközelítésnek, olyannak, ami nem bünteti a törvényes olvasókat, de mégis nyomot hagy, ha egy másolat olyan helyre kerül, ahol nem kellene lennie. Ez a megközelítés meglepően egyszerűnek bizonyult: egyedi QR-kód beágyazása a PDF minden egyes példányába a vásárlás pillanatában.

Az ötlet nagyon gyakorlatias helyről jött. Egy könyv PDF-ként történő értékesítése azt jelenti, hogy minden vevő egy digitális fájlt kap, amelyet erőfeszítés nélkül lehet másolni, megosztani és továbbterjeszteni. A fizikai könyvekkel ellentétben, ahol a megosztáshoz át kell adni a tényleges tárgyat, a digitális fájlok végtelenül szaporodnak. A kérdés soha nem az volt, hogy bekövetkezik-e a kalózkodás, hanem hogy lesz-e mód nyomon követni, amikor bekövetkezik. A hagyományos látható vízjelek, amelyek „SAMPLE" vagy „DO NOT DISTRIBUTE" feliratot nyomtatnak minden oldalra, rontják az olvasási élményt, és percek alatt kivágják őket az alapvető PDF-szerkesztési készségekkel rendelkező felhasználók. A cél valami elég láthatatlan volt ahhoz, hogy ne zavarja az olvasókat, de mégis elég nyomon követhető ahhoz, hogy azonosítsa a szivárgás forrását.

Egy QR-kód vízjelként beágyazva a PDF egy adott oldalára bizonyult a válasznak. Minden QR-kód egy rövid URL-t kódol, és ez a rövid URL titkosított hash-t tartalmaz. A hash a másolatot az adott vevőhöz köti, de csak a kiadó tudja dekódolni. Az olvasó szemszögéből úgy néz ki, mint egy kis dekoratív elem vagy egy link bónusz tartalomhoz. A kiadó szemszögéből ez egy ujjlenyomat, amely egyedileg azonosít minden valaha eladott példányt.